A TÜNDÉREK DALA
Fuss, víz; habod jön és illan, égre villan tükröd egyre fényesebben, lágy alkonyi pára lebben, s a madarak dala szól a fenyvesből, a hegyek alól.
Rőt és arany a fonálunk, amit villogtat a cséve s belebocsátunk virágok harmat-vizébe; majd ha rokkánkon forog, még fényesebben ragyog.
S ha minden fényt együvé fonánk, szövünk belőle szövedéket, sok munkával díszes éket, el is készült ünneplő ruhánk, felöltjük, s nézünk a nap sugarára; ring alattunk virágok szirma, szára, míg az égen dereng az esti pára.
HOLDVILÁGOS BŰVÖS ÉJ
Holdvilágos bűvös éj, értelmünket győzd le hát, kelj, csodás, mesés világ, ős pompádban újra élj!
|