A TÜNDÉREK DALA

Fuss, víz; habod jön és illan,
égre villan
tükröd egyre fényesebben,
lágy alkonyi pára lebben,
s a madarak dala szól
a fenyvesből, a hegyek alól.

 

Rőt és arany a fonálunk,
amit villogtat a cséve
s belebocsátunk
virágok harmat-vizébe;
majd ha rokkánkon forog,
még fényesebben ragyog.

 

S ha minden fényt együvé fonánk,
szövünk belőle szövedéket,
sok munkával díszes éket,
el is készült ünneplő ruhánk,
felöltjük, s nézünk a nap sugarára;
ring alattunk virágok szirma, szára,
míg az égen dereng az esti pára.

HOLDVILÁGOS BŰVÖS ÉJ

Holdvilágos bűvös éj,
értelmünket győzd le hát,
kelj, csodás, mesés világ,
ős pompádban újra élj!