
Nézem, ahogy a tündér arcán Pajkosan táncol a fény, S hajára - szerelmesen - szelíd csillagok fényét csókolja az éj. Bársonyos mosoly pihen az ajkain, Szemei elrévednek múltunk titkain. Csak nézem, és lelkemet boldogság hatja át, Szívemben kinyílik a legeslegszebb virág. Érzem, ahogy körül ölel a szeretet melege, Melyet a tündérek leheltek szívembe... Barátaim lettek e földöntúli lények, Melyek emberekként ma is köztünk élnek.



|