Télidő
Hidegen, ridegen csikorgó tél,
csontunkig ható a jeges szél.
Északról támad, fát szaggató,
kályhához bújik a bent lakó.
Dörzsölöm kezeim, ujjam lila,
fázik az ember, reszket ina.
Süvít a szél kinn, ablakot ráz,
tetőt és fát most felcicomáz.
Hordja a havat, a jeges szél,
húzódik előle minden, mi él.
Hótorlaszt épít, a kapuban,
nem juthatunk be akárhogyan!
Nosza, lapátot ragadjunk fel,
hányjuk a havat, kupacba el!
A munka közben nem fázom már,
fejemen sapka, nyakamban sál.
Arcomba havat csapkod a szél,
kezemben forog a lapátnyél.
Tiszta a járda, kapum szabad,
gyengül a szél, s már hó nem szakad.
Csöndes az éj most, sok pihe hull,
alszik a város, ünnep az úr.
Köszöntelek téged, szép téli éj,
továbbra már csak ilyen legyél!
Szia Anikó
Köszönöm a látogatásodat, és bocsánat
Hogy eddig nem jöttem,de
már egy ideje a vírusokkal küszködök.
Neked nagyon szép hétvégét kívánok,
szeretettel gondolok Rád Zsóka
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Margó
