[1571-1552] [1551-1532] [1531-1512] [1511-1492] [1491-1472] [1471-1452] [1451-1432] [1431-1412] [1411-1392] [1391-1372] [1371-1352] [1351-1332] [1331-1312] [1311-1292] [1291-1272] [1271-1252] [1251-1232] [1231-1212] [1211-1192] [1191-1172] [1171-1152] [1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [Korábbi] [Archívum]

|

Tóth Árpád: Jó éjszakát
Falon az inga lassú fénye villan,
Oly tétován jár, szinte arra vár,
Hogy ágyam mellett kattanjon a villany,
S a sötétben majd boldogan megáll.
Pihenjünk. Az álomba merülőnek
Jó dolga van. Megenyhül a robot,
Mint ahogy szépen súlya vész a kőnek,
Mit kegyes kéz a mély vízbe dobott.
Pihenjünk. Takarómon pár papírlap.
Elakadt sorok. Társtalan rimek.
Megsimogatom őket halkan: írjak?
És kicsit fájón sóhajtom: minek?
Minek a lélek balga fényüzése?
Aludjunk. Másra kell ideg s velő.
Józan dologra. Friss tülekedésre.
És rossz robotos a későnkelő.
Mi haszna, hogy papírt már jó egypárat
Beírtam? Bolygott rajtuk bús kezem,
A tollra dőlve, mint botra a fáradt
Vándor, ki havas pusztákon megyen.
Mi haszna? A sok téveteg barázdán
Hová jutottam? És ki jött velem?
Szelíd dalom lenézi a garázdán
Káromkodó és nyers dalú jelen.
Majd egyszer... Persze... Máskor... Szebb időkben...
Tik-tak... Ketyegj, vén, jó költő-vigasz,
Majd jő a kor, amelynek visszadöbben
Felénk szive... Tik-tak... Igaz... Igaz...
Falon az inga lassú fénye villan,
Aludjunk vagy száz évet csöndben át...
Ágyam mellett elkattantom a villanyt.
----------------------------------
Kati és Macsekok
|
 
Szia Aranyos Anikó! Remélem nem vagy beteg,mert már nagyon régen nemjártál nállam.Kivánok neked erőt egészséget,és szép hűs napokat.Puszi Gyöngyi. |
Szioka kedves drága Anikó szeretettel köszöntelek kivánok szeretettben boldogságban joegéségben gazdagságban sikerekbem lelkiekben szép vasárnapi délutánt neked és a szereteidnek is puszika Jutka |

"A boldogság egy olyan pillangó, melyet ha kergetünk, soha nem kaphatunk el. De ha leülünk csendben, leereszkedik ránk." (Nathaniel Hawthorne)
Kellemes hétvégét kívánok! Szeretettel: Manócska |
Üdvözöllek!
Örömmel vettem tudomásul, hogy az egyik pps-em fenn van az oldaladon. Köszönöm. A többit is megnézheted a kulikne.sokoldal.hu-n. Nincs mind feltéve, mert vannak amit a kirándulásainkról, túrázásainkról készítettem.Üdvözlettel: Kulikné Éva
. |
szeretettel köszöntelek kivánok szeretettben boldogságban joegéségben gazdagságban sikerekben lelkiekben sok szerencsét és vidám szép napokat neked és a szereteidnek is bocsika hogy idáig nem voltam beteg voltam nagyon még mindig beteg vagyok puszika Jutka |
Kedves Anikó Vidám, szép hétvégét kívánok szeretettel. Miklós
|

Radnóti Miklós - A félelmetes Angyal
A félelmetes angyal ma láthatatlan
és hallgat bennem, nem sikolt.
De nesz hallatszik, felfigyelsz,
csak annyi, mintha szöcske pattan,
szétnézel s nem tudod ki volt.
Ő az. Csak újra óvatos ma. Készül.
Védj meg, hiszen szeretsz. Szeress vitézül.
Ha vélem vagy lapul, de bátor
mihelyt magamra hagysz. Kikél a lélek
aljából és sikongva vádol.
Az őrület. Úgy munkál bennem, mint a méreg
s csak néha alszik. Bennem él,
de rajtam kívül is. Mikor fehér
a holdas éj, suhogó saruban
fut a réten s anyám sírjában is motoz.
Érdemes volt-e? - kérdi tőle folyton
s felveri. Suttog neki, lázítva fojtón:
megszülted és belehaltál!
Rámnéz néha s előre letépi a naptár
sorjukra váró lapjait.
Már tőle függ örökre
meddig s hova. Szava
mint vízbe kő, hullott szivembe
tegnap éjszaka
gyűrűzve, lengve és pörögve.
Nyugodni készülődtem éppen,
te már aludtál. Meztelen
álltam, mikor megjött az éjben
s vitázni kezdett halkan itt velem.
Valami furcsa illat szállt s hideg
lehellet ért fülön. "Vetkezz tovább! -
így bíztatott, - ne védjen bőr sem,
nyers hús vagy úgyis és pucér ideg.
Nyúzd meg magad, hiszen bolond,
ki bőrével, mint börtönével henceg.
Csak látszat rajtad az, no itt a kés,
nem fáj, egy pillanat csupán, egy szisszenés!"
S az asztalon felébredt s villogott a kés. |

"Barát az, akinek az ember kiöntheti szíve teljes tartalmát, és darabokra apríthatja, tudva, hogy a leggyengédebb kezek fogják megrostálni; megőrzik belőle azt, amit érdemes megőrizni, a maradékot pedig egy gyengéd, szeretetteljes lehellet fogja tovafújni."
Csodás napokat kívánok Neked! |

Nagyon szép hetet kivánok,Gyöngyi. |

Remegni kell a vérsötét
Gyökérző Bánat köntösét
S tisztelni kell, ki hordja Ember
És ebfoggal nem tépi szét.
Csalán s tövisből jólszövött
És nem libeg a test fölött,
Tapad, szorul, ölel, fujt és mar,
Az emberrel szint' összenőtt.
És néha egyszerű, poros
És néha meg rózsás-piros
És néha szemszinű, meg barna,
De mindig egyformán szoros.
És néha pókhálós, avas
És néha súlyos, mint a vas
És néha meg aranyszegélyű
S csillog, mint messzi kék havas.
Rettegni kell a vérsötét
Gyökérző Bánat köntösét
S tisztelni kell, ki hordja Ember
És ebfoggal nem tépi szét.
Ki fölvette, azon marad
És benne jár és nem szabad.
Elhordja egész életén át,
Míg teljesen szét nem szakad.
József Attila
Kellemes hétvégét: Sebzett Angyal |
[1571-1552] [1551-1532] [1531-1512] [1511-1492] [1491-1472] [1471-1452] [1451-1432] [1431-1412] [1411-1392] [1391-1372] [1371-1352] [1351-1332] [1331-1312] [1311-1292] [1291-1272] [1271-1252] [1251-1232] [1231-1212] [1211-1192] [1191-1172] [1171-1152] [1151-1132] [1131-1112] [1111-1092] [1091-1072] [1071-1052] [1051-1032] [1031-1012] [1011-992] [991-972] [971-952] [951-932] [931-912] [911-892] [891-872] [871-852] [851-832] [831-812] [811-792] [791-772] [771-752] [751-732] [731-712] [711-692] [691-672] [671-652] [651-632] [631-612] [Korábbi] [Archívum]
|